Bori goes to Holland

Na szépjóestét hölgyekurak.
Illetve délutánt, mert szerintem otthoni idő szerint még délután fogom kitenni eztet, de itten már este 10 van.

Na szóval, ezúttal keletnek vettem az irányt, Thaiföld előtt Qatarban volt egy átszállás, ahol

egy félelmetesen olvadó Micimackó-szoborral való találkozás után sikeresen megtaláltam a legfontosabb helyiségeket, for all your praying and smoking needs:

Unrelated, de tudtátok, hogy a Louis Vuitton szájmaszkokat is gyárt? Én sem. Ami vagy nagyon durva, vagy egy jó poén, de mindenesetre ezt a márkalányt muszáj volt lefotóznom:

Az éjjeli repülőút után - amin indokolatlanul keveset aludtam, cserébe az indokoltnál sokkal több étel és film állt rendelkezésre, mint amire szükségem lett volna - helyi idő szerint délben sikeresen leszálltam, vagy hát nem én, hanem a repülőm, Bangkokban.

Az első, és eddigi talán legnagyobb megpróbáltatás a reptérről való kijutás volt, újdsonsült brit haverommal a repülőről tanakodtunk, hogy vajon a Grab alkalmazásban felém közeledő pötty és az én lokációmat jelölő pöttyhöz képest az utak amik előttem vannak milyen relációban képzelendőek el. Hálistennek megoldottuk, a feladványt, és azt is, hogy ez miért volt ilyen nehéz - amit először 'egy átlag bangkoki buszmegálló' állapotnak, kicsit később egy sztrájknak képzeltem, arról a taxisofőr által 'beszélgetés' alapján kiderült hogy valami celebriti okán többezer fiatal ücsörgött és illemtudóan várakozott majd sikítozott az ifjú érkezésekor.

Elvergődvén a hotelig, egy gyors power-nap után nyakamba vettem a várost, illetve a bulinegyedet. És bevallom, már rég azt hittem, hogy megjártam a legturistább buliutcát, mert először voltak élőkoncertes szórakozóhelyek, aztán egyre több, aztán elhalt, és akkor azt hittem na, körbejártam, aztán valahol valami sikátorban egy ilyen dimenziókapuba kerültem, aminek a végén kijőve a Gozsduban voltam, amit felszoroztak 50nel, evör-hömpölgyő turistaáradattal és ordító zenével minden oldalról. GOZSDU ON STEROIDS, a trademarkolt elnevezésem a jelenségre. Kéretik megfigyelni a videó végén, a kilapított (?) szárított halat (??) árusító bácsi és a kiskocsija, aki a 6féle ordító nyugati zene közepette halálnyugalommal lapította és árulta a halakat.

Miután már kemény 100 és 200 baht-okat (kb 1-2ezer forint) kiadtam egykét (leiható) belépőért, de nem láttam sehol táncolást, nekem meg vészesen közeledett a 'csak akkor maradok ébren ha most még tánc lesz vagy ének, különben én elmegyek aludni' állapot, így végül utolsó próbálkozás gyanánt megállapodtam egy ingyenes helyen, ahol egy 60as bácsi épp térdreesve hegedülést mímelt a 40-50es hölgyeménynek, aki olyan durván ropta, hogy az egész Khao San partinegyedben éreztem, hogy itt központosul az énfajta táncenergiám. Oda is mentem, hogy elmondjam nekik hogy ez zseniális, de nemigen értettek semmit, hangos is volt és az angoljuk pokolian rossz volt, így kénytelenek voltunk örömünket eltáncolni, aminek az lett a vége, hogy turisták helyiek egyaránt pacsiztak velünk egészeste - vagy hát főként az idősebb párocskával, akik hát na, irtó jó arcok voltak. Van legalább 30percnyi videó a bácsi telefonján az eseményekről, de nekem csak erre a kellemetlen szelfire futotta a hölgyeménnyel és a csapódó kisráccal, mementóul álljon ez itt az éjszakáról:

A mai napon pedig, miután konstatáltam, hogy az útikönyv amit magammal hoztam, teljesen használhatatlan

elcsászkáltam kis utcákon, és belebotlottam egy kisebb templomba, ahol úgy alapból elállt a lélegzetem az aurától, és aztán a sok cizellált díszítéstől, illetve az ottdolgozók kedvességétől teljesen könnybelábadt a szemem. Az megmár csak hab a tortán, hogy az a drága vidám buddhista szerzetes egy napernyőt használt sétapálcának, és azzal mászkált fel-alá, mint valami rajzfilmfigura, ami engem nagyon boldoggá tett.

Igazából a nap fénypontja visszanézve ez volt, meg kis meditálás amit a könnybelábadás után végeztem a templom mögött, egészen addig amíg iszonyú kedvesen rám nem szóltak, hogy nem szabad ott ülni, ahol ülök. Mert bár ezután elmentem megnézni még jó pár turista dolgot, de ez az én picit szentélyem volt, a tébolyult metropolisz éjszaka után.

Jó turistaként jeges teával azért nyakamba vettem a várost utána

De ahelyett hogy a nagyon szar minőségű képeimet mutogatnám azokról a dolgokról, amikről millió sokkal jobb minőségű kép van fent az interneten, most inkább ideteszek még pár randomabb pillanatocskát:

Záró sztori, hazafelemenet nagyon sokáig kerestem a buszmegállót, ami mellett Google maps szerint 4szer travoltáztam el, mikor is megjelent a busz - a másik irányból. :D Elfelejtettem hogy a másik oldalon járnak.

Na megyek, lehet még belefér egy éjszakai thai massázs :)